A mintavétel a következő esetekben alkalmazható: – A két hosszabb távú közös eredménymutató esetén: EECR05 (a program elhagyása után 6 hónappal foglalkoztatásban levő résztvevők) és EECR06 (a program elhagyása után 6 hónappal jobb munkaerő-piaci lehetőségekkel rendelkező résztvevők). Ahhoz, hogy teljesen megbízhatónak minősüljenek, a mutatók reprezentatív mintavételen alapuló értékeit 3 százalékpontot meg nem haladó hibahatár mellett kell lejelenteni, egy arányra vonatkozóan 95%-os konfidenciaszintet alkalmazva (vagyis 6 százalékpont hosszúságú konfidenciaintervallumot). A mintának tükröznie kell a mutató(k) által lefedett népesség jellemzőit a következő változók mentén: foglalkoztatási státusz, korcsoport és iskolázottsági szint. A mintavétel formáját, a mintakiválasztás módszerét és a tényleges mintavételi módszereket teljes körűen dokumentálni kell. – Az ESZA+ rendelet I. melléklet 1.2 pontjában szereplő 6 közös teljesítménymutató esetén: EECO12 (fogyatékossággal élő résztvevők), EECO13 (harmadik országbeli állampolgárok), EECO14 (külföldi hátterű résztvevők), EECO15 (kisebbségek), EECO16 (hajléktalan személyek), és EECO17 (vidéki területeken élő résztvevők). A rendelet szerint, ha ezekhez a mutatókhoz nem közigazgatási nyilvántartásokból gyűjtenek adatokat, a mutatók meghatározhatók a rendelkezésre álló adatokon alapuló becslésekkel. Ezért, ha a vonatkozó jellemző nem a részvétel jogosultsági feltétele, a rendelkezésre álló adatokon alapuló becslés elfogadható. Mivel a reprezentatív mintavétel a rendelkezésre álló adatokon alapuló becslés egy típusa, ez a módszer alkalmazható ezeknél a mutatóknál is. Függetlenül attól, hogy melyik módszert alkalmazzák, mindegyik módszert dokumentálni kell. A résztvevőkre vonatkozó többi mutató esetében meg kell szerezni az egyes résztvevőkre vonatkozó adatokat (akár közvetlenül, akár közigazgatási nyilvántartások felhasználásával).
Answer